A nyereségorientált vállalkozások céljuk elérése érdekében bevételeik maximalizálására és költségeik – így adójellegű kiadásaik – csökkentésére törekednek. Fontos azonban különbséget tennünk az adócsalás és az adórendszer kiskapuit kihasználó adótervezés, vagy más néven adóoptimalizálás között.

Egy optimalizációs folyamat mindig többlépcsős; a kérdés az, hogy az adózói jogokat rendeltetésszerűen, a törvényes céloknak megfelelően gyakorolják-e, vagy a gazdasági esemény elsődleges célja az adóelkerülés volt. Az “agresszív adótervezés”-nek is nevezett adóelkerülés az adóterhek mérséklése érdekében az adórendszeri hézagok adta előnyöket, illetve a nemzetközi adórendszerek közötti eltéréseket használja ki, sokszor kockázatos módon, a törvényességi határokat súrolva. Hogy egy adózói magatartást az optimalizációs skálán hova helyezünk, leginkább szubjektív megítélésünktől függ.

A cél mindig ugyanaz: magasabb profit. Az eléréséhez vezető út azonban különböző: a rövidebb veszélyesebb, a hosszabb göröngyösebb. Az “agresszív adótervezés” útját választók a be nem fizetett adók és bírságok törlesztése mellett üzleti hírnevük csorbulása árán a börtönt is kockáztatják. Az óvatos optimalizálók talán holnap is tudnak – laposabb zsebbel – tükörbe nézni.

Az adóhatóságoknak és nemzetközi szervezeteknek ma már számos eszköze van az “agresszív adótervezés” feltárására az automatikus információcserétől a különféle multilaterális megállapodásokig. Az OECD 15 pontból álló akcióprogramot hirdetett meg olyan nemzetközi adózási szabályok kialakítására, amelyek megakadályozzák az adó elkerülését. Így a multinacionális vállalatoknak folyamatosan át kell szervezniük a tevékenységüket a különböző országokban, új és új adóstruktúrákat kényszerülnek kidolgozni. E rabló-pandúr játékban az adózók még mindig elöl futnak, a hatóságok utánuk, de a távolság köztük egyre csökken, néha egy-egy „túloptimalizáló” el is csúszik.

A multinacionális cégek kreatív adóelkerülési technikái felvetik a kérdést, hogy ha rendesen fizetnének, az mennyiben csökkentené az adott országok lakosságának adóterhelését. Az adóoptimalizációs folyamatok eredményezte bevételkiesések valós társadalmi problémákat generálnak, hiszen a közjavak és közszolgáltatások finanszírozásától veszik el a forrásokat. Ez a kérdés különösen hangsúlyos a fejlett és fejlődő világ erőviszonyainak összevetésekor. A kiterjedt nemzetközi hálózattal rendelkező vállalatok, mint például az adóelkerülési gyakorlataik miatt sokat kritizált Starbucks, Apple vagy Google helyzetelőnyben vannak az “agresszív adótervezés” versenyében, s a fejlődő országok rendszerint alulmaradnak az adózással kapcsolatos tőkeáramoltatási harcban.

Az „adóút” választása tehát nem csak közgazdasági kérdés, érdemes egy kicsit elmoralizálni rajta.